Életem legkeményebb napján volt, amikor türelmesnek kellett látszanom, pedig ettem a kefét, amikor nyugodtnak kellett látszanom, pedig konkrétan az ájulás kerülgetett és amikor remegett a lábam egy alig három és fél kilós csomagot tartva.
És a két főszereplőhöz képest meglehetősen könnyű dolgom volt. Mindez ma volt pontosan öt éve.
A hároméves kor a kalandozások kora. Áron kapott egy felfedező készletet, amit rögtön föl is avattunk. Kalandoztuk a sivatagban, dzsungelban és barlangban is.
Pásztor Áron éve három!
Kicsi fiam, azt kívánom
Nőjél nagyra, mint egy tölgyfa!
Légy boldog és szobatiszta!
Huncut szemed, okos fejed
vidámságod maradjon meg,
Büszke vagyok, arcom ragyog,
hogy e fiú apja vagyok!
Örömödben, bánatodban
veled leszek jóban-rosszban!
Áron megszerzett egy egy kis sajtszeletelő kést, és nyiszatolta a konyhafiókot. Szólok neki:
Áron, ne csináld ezt!
Füle botját nem mozgatja.
Áron, hol van apa?
Sugárzó mosollyal rám néz:
Itt.
És mit mondtam az előbb?
Hogy cinájjam. – Majd odafordul a nálunk kávézó szomszédasszonyhoz, aki végigneveti a párbeszédet:
Amikor kicsi voltál, te is csináltál ilyet?
Én meg a röhögéstől beestem a kamrába.
1) Apa, folyik az orrom! Nem is, folyik a Zorro-m!
2) Apa, mondjak egy vicceset? Az oroszlány bizonyára oroszul beszél.
3) Meséltem Salamonnak, hogy amikor kicsi volt, sokat aludt a karomon úgy, hogy a feje az alkaromon feküdt, a pocakja meg a tenyeremen volt. Elgondolkodott, majd ezt mondta:
Apa, ha meghalok, és megint megszületek, akkor megint a fiad leszek, de akkor úgy akarok feküdni, hogy a fejem van a tenyereden és a pocakom a karodon.
Kitől hallottad, hogy ha meghalsz, majd újra megszületsz? – kérdezem.
Senkitől. Magamtól kitaláltam. Úgyhogy már nem csak Áronnak vannak reinkarnatív megnyilatkozásai.
Ha a szemem résén nézem a rolót, a fénypöttyöknek szarvuk lesz. Bikák lettek a rolón!
Hőseink, Dzsoni a gyilkos bálna és Ficánki a csikóhal megérkeztek a Lovagképzőbe. A várkastély a tenger fenekén egy vízalatti domb tetején van. A kapuban egy öreg teknős, a Mester fogadta őket. Meghallgatta a szándékukat, miszerint lovagok szeretnének lenni, és azt mondta nekik, hogy lehet róla szó, de előbb ki kell állniuk három próbát. A bátorság, az okosság és a szív próbáját.
Lefeküdtek, és bár izgatottak voltak, hamar elaludtak, és másnap hajnalban frissen jelentkeztek a Mesternél. A Mester elvezette őket egy barlag sötéten tátongó szájához. Elmesélte, hogy pici zöld smaragdok keletkeznek, amikor az iskola valamely tanulója bátor tettet hajt végre. Ezekbőll állt össze egy hatalmas smaragd, a Bátorság Smaragdja. Ez a smaragd a barlang mélyén található. Az ő feladatuk az, hogy megkeressék.
A két vándor összeszedte a bátorságát, és beúsztak a barlangba. Sokat kanyarogtak, eltévedtek. Megküzdöttek egy óriási, világító pikkelyes angolnával, aliről kiderült, hogy vízzel töltött lufi, és amikor levágták, hatalmasat pukkant. A pikkelyei viszont tovább világítottak, így már könyebben tájékozódtak a töksötét barlangban.
Később találkoztak egy óriási polippal. Minden karjában volt valami harci szerszám. Csatázni kezdtek, de nem bírtak vele. Végül Dzsoni nekidurálta magát, és amíg lefoglalta a polip mind a nyolc karját, addig Ficánki mögé került, torkának szegezte a kardját és így kiáltott: add meg magad, gaz!
Végül megtalálták a hatalmas smaragdot. Azt vették észre, hogy ahogy egyre beljebb úsztak, egyre hidegebb volt a víz. A smaragdon látták, hogy a Bátorság Smaragdja sok kicsi smaragdból fagyott össze. Látták, hogy ha ezt kiviszik, akkor megolvad, és sok kis darabra esik szét. Ezért otthagyták, kiúsztak a barlangból, és megmondták a Mesternek, hogy nem akarták, hogy tönkretegyék a smaragdot azzal, hogy kihozzák a barlangból, akkor sem, ha ezzel elbukják a próbát. A Mester megdicsérte őket, és azt mondta, hogy a döntésük igazi bátorságra vall. Adott nekik egy-egy apró, de ragyogó smaragdot, és azt tanácsolta nekik, hogy a hosszú napra és a másnapi kemény próbára tekintettel térjenek hamar aludni.
Új esti mesénk van pár napja. Főszereplője, Ficánki, a kamasz csikóhal, aki összebarátkozik Dzsonival, a gyilkos bálnával. Tervük, hogy lovagok legyenek. Ezért pénzt gyűjtenek, elmennek Gáborhoz, a hablegény kovácshoz, aki készít nekik kardot.
Majd egy hajnalon megszöknek, búcsúlevelet hagynak Ficánki családjának: a szülőknek, Kristófnak és Krisztának, és a testvéreinek, Aladárnak, Piroskának és Tihamérnak.
Útjuk során eljutottak egy várkastélyhoz, ahol egy öreg teknőstől megtudták, hogy itt bizony lovagiskola működik. De ahhoz, hogy felvételt nyerjenek, három póbát kell kiállni. A bátorságét, az észét és a szívét.
Én is izgulok, hogy mi lesz a folytatás. A szereplők, a nevek, a történet vázlata Salamon kitalációja, nekem csak ki kell töltenem a mesét szöveggel.
Bájdövéj, Manó egy nap alatt közölte, hogy az ő fia majd Kristóf lesz, és hogy a plüss bulldogot is Kristófnak hívják. Kérdeztem, hogy mi ez a sok Kristóf, amire azt mondta, hogy most olyan kristófos időszaka van.
Apa, én ugye nem szoktam meghalni? Ugye akkor sem haltam meg, amikor nagy voltam?
A Herkules című Walt Disney-film azon jelenete, ahol Herkules lemegy az alvilágba, pofánveri Hádészt, és kimenti a Holtak folyójából Megarát. A képen lelkek úsznak a folyóban, a vonal pedig a földfelszínt ábrázolja.
Sose kelljen, de ha mégis, jobb ha kéznél van. Mérgezés gyanúja esetén ezt a számot érdemes hívni, segítőkészek, valódi információkat adnak:
Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat: +36 1 476 1120.
Meglocsoltunk pár szomszédot, barátot és rokont 5 és 80 év között. Mindenkit vízzel, viráglemosó spriccelő nemtommivel.
Salamon az óvódában megtanult egy hosszú és nagyon szép locsolóverset, én meg írtam nekik egy különbejáratút, ezt Áron is sitty-sutty megtanulta, bár erősen átköltötte:
Én egy kicsi legény vagyok.
Kölnit öntsenek a nagyok!
Nem locsolok én, csak vízzel,
adjál csokit, hogy ne hízz el,
de az is jó, ha tojást kapok!
Áron korán kelt.
Amikor rozmár voltam, a földig ért a fogam.
Szoktam azt mondani, hogy ALFA ROMÉRÓ! – És tényleg.
Én azt álmodtam az ágyikómban, hogy sütireceptet kell ennünk. – pedig nem is.
– Áron babám, megmutassam, mennyire szeretlek? E-ennyire!
– És én megmutasszam, mennyire ragaszkodom a létrához? E-e-ennyire!
Mindegy, hogy mi, csak történjen valami! Áront a karomban tartva történt az alábbi dialógus:
– Apa, vegyél föl!
– De Áron babám, itt vagy a kezemben.
– Akkor tegyél le!
Íme pár újabb gyöngyszem:
Az elsőn Salamon kirándul a fenyőerdőben. Vannak sima fák és aranytörzsűek, utóbbiak körül a ragyogás is látható. A kisebb fák azért kicsik, mert messzebb vannak. A művész és a természet kapcsolata láthatóan harmonikus.
Valamelyik este Salamonnal tevékenykedtünk a konyhában. Kiszűrődött Áron monológja játék közben. Szerelt. Majd gyanús csönd. Benézek, Áron eltette magát másnapra, az ágyam közepén aludt, békésen összebújva az arra az estére kinevezett alvósjátékával, ami amúgy is az egyik kedvenc játéka.
Verset írtam Sebinek, az unokaöcsémnek.
Itt olvasható!
Salamon: Apa, én nagyon jó sárkányt tudok rajzolni. És nagyon örülök magamnak, hogy ilyen jó sárkányt tudok rajzolni.
És tényleg. Amúgy a tegnap este poénja ez volt:
A villany angolna
csak zongorát hangolna.
Pár újabb kép a zsinagógai harcokról.
A két gyermek nagy élvezettel nézi-hallgatja a Varázsfuvola német nyelvű előadását. Biztos az is oka ennek, hogy már az anyaméhben rendszeresen hallagatták (bár az nem ez az előadás volt), de valószínűleg az is, hogy a bárgyú sztorihoz varázslatos a zene. Irigylem őket, láthatóan többet értenek belőle, mint én, de akkor is döbbenetes számomra, hogy egy még-nem-is-öt és egy még-nem-is-három évest hogy le tud ez kötni.
Asszem Salamonnal már aktuális lesz a Varázscirkusz (a Bozsik Yvette-féle Varázsfuvola gyermekverziója), ami szerintem jobb, mint a felnőtteknek szóló.
Update: a srácok fölvették egy-egy pólómat:
Salamon: Apa, most mi vagyunk a sárkány, aki megtámadja Taminot.
Áron: Apa, és te leszel a Tamino, akit mi megtámadunk!
Ezek a képek Pankától vannak:
Kardvívók a Teleki zsinagóga klubszoba-avatóján (klikk a képre a többi képért!):
Apa, mondok egy vicceset. A popsitepsi az popsitepsi. De a tepsiben sütni szoktunk, úgyhogy ha popsitepsizünk, akkor az megsüti a fenekünket!
